Ha azt egy lelkész, egy énekvezér kezdeményezi, akár egy közkedvelt néptanító vagy amolyan karizmatikus helyi személy, akkor gyökeret hajtanak az újabb ünnepi szokások. Mi az újszerűbb vidéki karácsonyok felől érdeklődtünk.
Öregjeink eszerint ­számolták korukat
Ünnepeink közül a legkiemelkedőbbre, a béke és a szeretet ünnepére mifelénk is minden családban hetekkel ezelőtt megkezdték a készülődést. Ritkult a hízók száma, ha nem volt üres a pajta. Nagyhét végén „összekészítik” a töltött káposztát, aminek a régi családoknál az ünnepek végéig ki kellett tartania. Ritkák már sajnos a nagy káposztafőző cserépfazekak.
Advent utolsó hetében különösen sok a tennivaló, mert a legszebb ünnepre az öreg is kitakarítja házát, a nehezen mozgó magányos is. Az idősek kanapén ülve osztogatják ma is tanácsaikat, dirigálják a szokásrendet: mi, a nem katolikusok is megtarthatnók a pénteki böjtöt! – mondják. Mi ez, ha nem egyfajta szemléletváltás? Ők tanítják meg a kisebb gyereket, hogyan kell felfújni a disznóhólyagot. Tanulj az öregtől – szólt a regula, mert ők már sok karácsonyt megértek!
Karácsonyeste régen is díszítettek fát, gyertyát azonban nem minden helyen gyújtottak. A legények a magyar falvakban járták a falut, énekszóval adták hírül az Úr Jézus születését, és áldott karácsonyt kívántak, ami szinte megszakítás nélkül csak a görögkeleti vallásúak körében élte túl a diktatúra hazai éveit. Uzonban például csak év végén, a templom előtt kísérelték meg.
– Nálunk élt a kántálás, de a kicsi magyar világ végével kimaradt – emlékezik vissza Szabó Imre, a református egyházközség főgondnoka. Ebben az új világban lelkészünk, Ungvári Barna András hozta újra szokásba, s közvetlen a rendszerváltozás után, előző szolgálata helyén, a szórványnak is számítható Hídvégen is bevezette.

Mindig új az örök advent
– Várakozunk mi is – adta tudtunkra Szabó Margit, a Tatrangi Sándor Általános Iskola igazgató-tanára. – Sokat jelent a közeledő karácsony mind tanulóink, mind a pedagógusközösség számára. Jut idő egy kis elcsendesedésre is, amikor az advent hangulatát idézzük, s megpróbálunk jóleső érzéssel gondolni a becsülettel elvégzett nevelő-oktató munkára, örvendeni gyermekeink örömének-mosolyának. Délutáni tevékenységeken próbáljuk ráhangolni tanítványainkat a közeledő ünnepre, ők már kis mesterei a szebbnél szebb adventi koszorúknak. A tanítás utolsó napján, pénteken megnyitjuk az adventi vásárt, amikor örömmel fedezik fel a szülők-nagyszülők gyerekeik-unokáik munkáit, tudják azt, hogy azok ellenértéke az itt tanuló gyerekközösség javát fogja szolgálni. A vásárt rövid adventi műsorral zárjuk. Vannak olyan osztályaink, amelyek bevállalták a templomi fellépést. Vallástanárunk naponta készíti őket, karácsonyeste ott lesznek a református templomban, de ünnepi előadáson is fellép az uzoni gyermekkórus.
– Valóban örök az advent a keresztyén ember számára, és egy év lepergése után mindig újként jelentkezik – hangsúlyozta Ungvári Barna András helybeli református lelkipásztor, akinek mindig lelki elégtétel az ünnepkörben elvégzett lelkészi munkája. – Örömmel tapasztalom, hogy a felnövekvő nemzedék egyre gyakrabban vesz részt ünnepeinken, mindig jelen vannak a templomban azok is, akiknek távolabbról, a környező településekről, akár a városból kell kijönniük az iskolai rendezvényekre. Idén is megörvendeztetnek szerepléseikkel. Ad­vent harmadik vasárnapján a mi templomunkban kezdődött a Jókai Mór Köz­művelődési Egyesület húszéves jubileumi ünnepsége. Istentiszteletek után szeretetvendégséget tartunk, aholaz egyházkzöség és nőszövetségünk terít ünnepi asztalt, s nálunk is lesz adventi kézműves vásár. A lelipásztor elmondta, hogy gazdag egyházi évet zárnak. Erősítették a testvéregyházi és -települési kapcsolataikat egy hollandiai és két magyarországi közösséggel. Vendégül fogadták a mendei küldöttséget, testvéri és hitbéli kapcsolatokat erősítettek a miskolc–diósgyőri régi barátokkal, akikkel szülőföldünket ismertették meg. A családok közötti szoros baráti kapcsolatok az évek során összetartó szálakká ványolódtak, s ami a fő, ezeken a találkozókon mindig ott vannak a helybeli fiatalok.