Javascript must be enabled in your browser to use this page.
Please enable Javascript under your Tools menu in your browser.
Once javascript is enabled Click here to go back to Uzoni Református Egyházközség Hivatalos Honlapja
  • Narrow screen resolution
  • Wide screen resolution
  • Increase font size
  • Decrease font size
  • Default font size
  • default color
Nyítólap arrow Hírek-News arrow 2013-as év hírei arrow Történelem a toronygömbben 2013.08.21.
Történelem a toronygömbben 2013.08.21. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2013. augusztus 22.
2013. augusztus 21., szerda: Faluvilág

Történelem a toronygömbben

„Nászruhában” az uzoni harangtorony 			   Fotó: Albert Levente
„Nászruhában” az uzoni harangtorony Fotó: Albert Levente

Építkezés folyik Uzonban. A szó legszorosabb és átvitt értelmében is építkeznek az alvégi nagyközségben. Ezúttal nem a községépítésről, hanem a közösségi-lelki építkezés és a kultikus épületek javíttatása-tatarozása felől érdeklődtünk. A református templom harangtornya már hófehéren messziről világít és jelzi: itt van Uzon. A római katolikusoknak is bőven akad gondjuk még a hideg beállta előtt. Ungvári Barna András református lelkipásztorral és Albert Imre plébánossal beszélgettünk.



Közhasznú munkán a hollandok 		          Ungvári Barna András felvétele
Közhasznú munkán a hollandok
Ungvári Barna András felvétele
– Nemcsak meszelgették, hanem újravakolták a tornyot, mert a tégláig leverték a régi vakolatot – részletezte Ungvári tiszteletes. – A tető pléhezetét is kijavították, ezüst bronzzal újrakenték. Megtaláltuk a toronygömbben a régi emlékiratot, amely az 1904-ben végzett, a mostanihoz hasonló felújításról adott részletes hírt. Szkenneltük, lemásoltuk, és mi is hasonlóan cselekedtünk: hadd olvassák majd az utánunk jövők is, hogy 2013-ban élt itt még a lelkekben a buzgó hit, másfél ezernyi magyar református javíttatta templomát. Anyagi szempontból kicsit nehezebb volt ez az év, de a hívek is besegítettek adományaikkal. Ezt az eseményt követte a hollandiai testvéregyházunk – Oude Tonge település – fiataljainak nyolcnapos látogatása, munka- és szórakoztató tábora. Megismerkedtek Uzonnal, az itteni családok életmódjával, amire nagyon kíváncsiak voltak, és a kánikula ellenére is jó munkát végeztek a felújított és gyülekezeti otthonná átalakított harangozói lakás rendezésénél-szépítésénél, festettek, pucoltak, amiben az volt az építő jellegű, hogy velük együtt dolgoztak az uzoni fiatalok is, így megvalósult a kapcsolatteremtés és barátkozás.Ezt egészítették ki a fiatalok közti  esti találkozások is. Az úgynevezett segélyes kapcsolatoknak az ideje ugyanis le kezdett járni, a személyes kapcsolat és barátság élteti a kölcsönös viszonyt. A tágabb régiót is bemutattuk a vendégeknek, az Óriáspince-tetőtől Szent Anna taváig. Hogy a szászság se maradjon ki, látták Brassót és Barcarozsnyót.
Vasárnap részt vett az istentiszteleten és a templom előtt várta a gyü­lekezetet ft.Kató Béla püspök, aki munka közben és nem csak ünnepeken akar személyesen meggyőződni, hogy miképpen működnek vidéki lelkipásztorai. 
Időközben, augusztus 8-án újabb vendégek érkeztek a magyarországi Mendéről, a Gödöllői-dombság vidékéről, akikkel a kapcsolat közel húsz éve tart. Ezt annak idején az egyházközség vállalta fel, pedig a mendeiek Uzonnal akartak kapcsolatot te­remteni. Jól alakult a barátkozás, és állandósult. Szeretettel fogadták őket, és a tavaly óta mindkét oldalról még egy nappal meghosszabbították a látogatást.
– Elvittük őket a Gyimesekbe, a Bodzák festői vidékére, bemutattuk Háromszék fővárosát, Sepsiszentgyörgyöt, s hogy a vidéket is lássák, ott volt Lisznyó az érdekes jeleket hordozó(Nap és Hold) tornyával és Sepsimagyarós a tájházával és szalmaházával, érdekes temp­lomával, Kóréh Ferenc emlékével. Nagyon építőnek bizonyult a közös beszélgetés, ahol a vendégek azokkal is megismerkedtek, akiknél nem voltak szállóvendégek. A látogatás szeretetvendégséggel és közös va­csorával zárult.
A mendeiek távozása után megkezdték a gyermek bibliai hetet. Augusztus utolsó vasárnapján tartják a reformátusok új­zsenge, az ez évi termés ünnepét, amikor az úrasztalára kerül az új kenyér. Megemlékeznek a 10, 25 és 50 évvel ezelőtti házasságkötésekről, s hagyomá­nyosan felolvassák azoknak a nevét is, akik 75 évvel ezelőtt esküdtek örök hűséget egymásnak. 
Tudomásunk van arról, hogy a katolikus egyházközségben is voltak és vannak anyagi vonzatú gondok. A Temesvári család áldozatából és a hívek adományaiból építtetett templomnál is jelentős munkálatokat végeztek. Mivel a templombelső le volt beto­nozva, az épület belső fala felszívta a nedvességet, és kivirágzott rajta a salétrom. Az egyháztanács emberei felvágták a betont a fal mellett, leverték a falról a vakolatot mintegy bő fél méter magasságban, hogy ki tudjon száradni, szikkadjon, ahogyan a székelyek mondják. Szakember is kellett a munkálathoz, amit a gidófalvi Fazakas cég vállalt fel. Tört kő került a „szikkasztó” árokba, amelyet gyógyvakolattal borítanak. Gyűjtést nem rendeztek erre a célra. A kiadásokat önerőből állták, pótolták a hívek adományaiból. A munkálatok idején a szentmiséket a református egyház gyü­lekezeti termében tartották.
– A gondok csőstül jönnek?
– Ahogy mondja – felelte a plébános. – A villámhárító következne, és a harangok villanymeghajtásán is javítanunk kell. A diadalívnek van egy régi repedése, azt is tömedékelni kellene. Augusztus 8–9-én ebben az évben is elvittem híveim egy kis csoportját a dél-erdélyi szórványvidékre. Ismét bejártuk Gyulafehérvár környékének magyar szórványait, hogy lássák a kegyet­len történelmi sors által meggyötört vidéken: ha nem kapaszkodik egy nép, ha nem erős lelkében a hit, pusztulásnak van kitéve. Erre utalnak Tövis, erre Maros­szent­imre templomai, erre az alvinci templom és a kastély romjai, a Kenyérmező, Demsus csodálatos román kori templomával. Ezeken a helyeken régen élénk magyar katolikus és református vallásos élet virágzott. Tör­ténelmi lecke volt ez híveimnek, így tettem tavaly is. Csernakeresztúron és Déván végeztük utunkat.
Utolsó frissítés ( 2013. augusztus 22. )
 
< Előző   Következő >