Javascript must be enabled in your browser to use this page.
Please enable Javascript under your Tools menu in your browser.
Once javascript is enabled Click here to go back to Uzoni Református Egyházközség Hivatalos Honlapja
  • Narrow screen resolution
  • Wide screen resolution
  • Increase font size
  • Decrease font size
  • Default font size
  • default color
Nyítólap arrow Hírek-News arrow 2013-as év hírei arrow Uzontól Kökösig 2013.10.27.
Uzontól Kökösig 2013.10.27. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2014. január 20.
2013. október 28., hétfő: Közélet

Uzontól Kökösig

Kopacz Péter felvétele

Kopacz Péter felvétele
Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk – hirdette az uzoni szabadtéri istentiszteleten Ung­vári Barna helybeli tiszteletes a téren összegyülekezett, közel ezer embernek.
Ne hátráljunk meg a nehézségektől, ne vessük el értéke­inket – fejtette ki, és egy Bethlen Gábor-idé­zettel zárta beszédét: úgy cse­lekedjünk, hogy megmaradjunk.

Derzsi György lisznyói református lelkipásztor keményebben fogalmazott: tet­szik vagy sem, Székely­föld a miénk, apáink, anyáink láb­nyoma nem eladó. Nem akarnak minket elfogadni, de amíg egymás kezét meg tudjuk fogni, addig bízhatunk benne, hogy nemcsak vagyunk, hanem leszünk is. Az igazságot hirdetni sokszor alkalmatlan – erő­sítette meg Albert Imre római katolikus plébános is. A közös ima és a magyar, illetve székely himnusz eléneklése után megszólaltak a harangok, magasra emel­kedtek a zászlók, és a fúvós­zenekarok is rázendítet­tek. A környékbeliek és a köz­ség elöljárói a huszárok mögött (akik a rendőri utasítások dacára lovon maradtak) Szent­ivánlaborfalva irá­nyába indultak, a Csíkból ér­kezett, zömmel székely ru­hába, ün­neplőbe öltözött csoportok pedig Kökös felé. Elöl a csíkszentgyörgyi fúvósok diktálták a ritmust, és vonult is lelkesen öreg-fiatal, majdnem öt kilométernyit, a sepsiszentgyörgyi letérőig: ott találkoztak a Kökösből jövőkkel. Mármint az első, tömött sorok, amelyek mö­gött lassan vékonyodott, végül el is szakadt az emberlánc. Ekkor néhányan kezdtek visszafordulni a folytonosság biztosításáért, de legtöbben tétován álltak, valamilyen útmutatásra, beszédre várva. Itt-ott éne­keltek is, nem egyszerre és nem ugyanazt, ezért lassan mindenki visszafordult, és kis­sé lehangoltan bandukolt az útszélen. Uzonban újra fel­pezsdült a hangulat, a mene­telők énekléssel, zászlólengetéssel, Autonómiát! skandálva érkeztek be a tüntetés alatt teljesen kiürült központba.

 

 
< Előző   Következő >