Uzoni Református Egyházközség Hivatalos Honlapja

Huszonöt, ötven, avagy hatvan év hosszú idő egy ember életében. Sok minden történik, visszatekintve átértékelődnek az események, az idő távlatából más értelmet kaphatnak, időnként meg is szépülnek.

A konfirmáció egy ilyen megismételhetetlen és egyszeri esemény mindannyiunk életében. Május 15-én, vasárnap az egyházközség hívására a 25,50, avagy 60 éve tette fogadalmunk megerősítésére gyűltek össze mindazok, akik újra áhítoztak a templom csendjére, Isten Igéjének az üzenetére. Ungvári Barna András lelkipásztor az Jakab  4:7-12 alapján hirdette az igei üzenet!

Sokszor előfordul, hogy az ember nem hagyja magát Istentől szeretni. Nem bocsátja be a szívébe, a lelke mélyébe Istennek Jézus Krisztusban reá sugárzó szeretetét. Isten szeretete nagyobb, mint az én összes nyomorúságom, tehetetlenségem, bánatom, legnagyobb bűnöm vagy betegségem. Isten szeretete erőt adó, meg­vigasztaló, gyógyító, megtisztító, újjáteremtő szeretet, halálból életre szerető hatalom. Isten szeretete a mi élet-elemünk. Istennek terve van ezzel a világgal, mégpedig az a terve, hogy Krisztus megváltó munkájának a hatását bontakoztatja ki benne, már most ebben a tervben egy részletet veled akar megvalósítani, tehát a Vele való csendességedben próbáld megismerni, mit vár tőled Isten az Ő tervével kapcsolatban a mindennapi életben. Ha igazán engedelmességre kész szívvel keresed: Isten meg is mutatja az Ő konkrét akaratát az Ő Igéjén át. Vajon kérték-e,megtalálták-e az elmúlt 25,50,60 év alatt az emlékkonfirmációra érkezett atyánkfiai?

És akkor engedelmeskedj! Indulj el és akkor megtapasztalod, hogy abban a pillanatban áthat Isten életének természetfölötti ereje. Az azelőtt félelmetes démoni erők megbénulnak, mert az Istennek engedelmeskedő cselekedeted összeköt Istennel és az Ő megváltó erejével! Ezért mondja Jakab, hogy Is­tennek engedelmeskedve csak nyugodtan„. Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok!” (8a)

Az igei üzenet mellett egy ilyen találkozó tartogat megható pillanatokat is!  A szép számban emlékkonfirmációra érkezők az eltelt, gondokat is rejtegető évtizedek után újra átélhették a konfirmálásuk pillanatait s még a „kikérdezés” sem maradt el. A hitvallástétel után újra megfogadták, hogy Jézus Krisztusnak igaz követői és református anyaszentegyházunknak hűséges tagjai lesznek, maradnak. Az úrasztala körül térdre ereszkedve részesültek az áldásban és buzgón énekelték, hogy „sorsunk boldog vagy mostoha, Ez a szent hit lesz velünk, El nem felejtjük, nem, soha, mit tanít nagy Mesterünk! ...rád tekintünk, máshová nem, Isten úgy áldjon meg! Ámen.”

Az emlékjelként állított kopjafa emberi mivoltunkban és magyarságunkban való megmaradást is jelzi- vallotta Varga-Orbán Csaba a kopjafa faragója, aki a fent idézett igét véste a kopjafára !

A közös fénykép elkészítése, a szeretetvendégség meghitt percei alatt is érezték az emlékkonfirmációra érkezők Isten gondviselő szeretetét!  Ungvári Barna-András   lelkipásztor