Börtönt viselt egyházáért 

Uzonban Nagyobb Péter lelkipásztorra emlékeznek

Szerzõ: Kocsis Cecília   |  A cikk megjelenésének dátuma: 19/05/2011   

A zsarnokság legsötétebb éveiben, 1949–1959 között pásztorolta az uzoni református gyülekezetet Nagyobb Péter tiszteletes. Bátor kiállásával erősítette a hitet a hitetlenségben. Élesztgette a nemzeti öntudatot, osztozott hívei sorsában. Az életrajzi adatokat, fényképeket ezúton is köszönjük lányának, lapunk munkatársának, Mocsáry Gondos Irénnek.

Székely földműves családból származott (Fiatfalván született 1902. február 2-án), a kolozsvári teológián népszolgálatra készült fel, Benedek Elek intését („keményen fogd az eke szarvát, el ne hagyd az ősi földet”) meggyőződődéssel vallotta, vállalta szolgálata során. Munkálkodását Széken kezdte, majd Eresztevényben és Alsócsernátonban segédlelkészkedett. A bölöni reformátusok lelkésze volt tizenhét éven át. Itt „a gyülekezet lelki éhes volt – olvashatjuk önéletírásában – semmiféle egyesületi élet nem volt, pedig az oláh elnyomás miatt az egyházak keretén belül lehetett a magyar öntudatot megőrizni és ébren tartani…” Fancsal Zsolt tiszteletes úr egyháztörténeti munkájában (Múltunkban a jövőnk, jövőnkben a múltunk 2010) részletesen beszámol munkálkodásáról.

1949-ben elfoglalta az uzoni gyülekezet megüresedett lelkészi állását. Az általános félelem és meghunyászkodás időszakában lendülettel erősítette, építette a gyülekezetet, őrködött az egyház javain, bátorító szavaival, magatartásával erőt adott a gazdáknak a kitartáshoz. Emiatt 1952-ben, majd 1955- ben vizsgálati fogságba hurcolták, hónapokig fogva tartották. 1959. április 19-én vitték el harmadszor, kilenc év börtönre ítélték „politikai huliganizmus” vádjával.

Háromévi szamosújvári fogság után szabadult amnesztiával. A hatalom gondoskodott arról, hogy Uzonba ne kerülhessen vissza. 1963-ban a zágoni gyülekezet választotta papjává. 60. életévén túl, három év súlyos fogság után sem volt megtört ember, Istenbe vetett hite és ártatlanságának tudata erősítette. Fiatalos lendülettel végezte munkáját, pásztorolta a gyülekezetet. Sok jó embere volt Zágonban is, sokan tisztelték, szerették, de élete nagy harcait Uzonban vívta meg, talán ezért vágyott oda haláláig. Életében házat nem épített – az egyházat építette, Istent és a híveit szolgálta. Nyugdíjas éveit Bitán élte le, 1983. április 16-án adta vissza lelkét Teremtőjének.

Kemény fából faragták Nagyobb Pétert, legalább olyan kemény fából, mint az emlékezetére felállítandó kopjafát.

Azokban a viharos években Nagyobb Péterrel együtt még három ember viselt börtönt Uzonból: Kuthi Irén (a polgármester rokona), egy Berde nevű férfi és Faragó József tisztelendő úr– utóbbi emlékének a jövő évi faluünnep alkalmából kívánnak kopjafával áldozni. Az helyi önkormányzat az élőkről sem feledkezik meg: ezúttal az országzászlót megmentő Veress Vilmost, valamint Páljános Ilona népművészt részesítik kitüntetésben.