Ne feledjünk, ne hallgassunk (Megemlékezés Barcaföldváron)

Az emlékezőket Nagy János hídvégi református lelkész köszöntötte, majd az emlékmű ötletgazdája, az emlékhely kialakításának szorgalmazója, Ungvári Barna András korábbi hídvégi, jelenleg uzoni református lelkipásztor mondott beszédet, jelezve: már 14. alkalommal emlékeznek itt. Jeremiás próféta könyvé­ből a babiloni fogságot leíró részből választott igét magyarázott, majd, mint minden évben, most is egy túl­élőre összpontosított. A köpeci id. Sebestyén Mózes Benkő Levente által lejegyzett em­lé­kezéséből olvasott fel részleteket. Öt­venedmagával vitték el Köpecről, a tá­borban sanyarú körülmények között tengődtek, rengetegen meghaltak.
Az emlékezés három brassói lelkész igéjével folytatódott: Koszta István evangélikus, Kassay Géza belvárosi református és Szász Ferenc unitárius lelkipásztor osztotta meg gondolatait. András Pál, Magyarország bukaresti nagykövetségének első titkára szerint a fogolytáborban szenvedő embereknek egyetlen bűnük volt: az, hogy magyarok voltak. Ha meg is bocsátunk, de soha ne feledjünk, és ne hallgassunk – mondotta.
Nagy Imre túlélő elmondta: Szárazajtán született 1925-ben. Sepsi­szent­györ­gyön tette le az esküt, s a parancsot katonaként soha meg nem tagadta, amíg őfőméltó­sága vitéz nagybányai Horthy Miklós le nem tette a fegyvert, mert Magyar­ország elveszett. Ez 1944. október 16-án történt, s október 20-án szovjet fogságba estek tizenegyen, négyen szárazajtaiak, heten bélafalviak. Ki akarták végezni őket, ingre-gatyára vetkőztették, s egy gödör szé­lére állították. Amíg a katona a fegyverét töltötte, megléptek. Szamos­beth­len­től 385 kilométert gyalogoltak étlen, az első 26 kilométert akkor éjjel mezítláb Szeret­falváig. Amikor hazaért, szülei nem ismertek rá. De alig ért haza, egyszer csak szólt a fazék egy román ember nyakában, aki három csendőrrel jött. Kér­ték az iratait, nem voltak, kezét hátrakötötték, s vitték. 1944. október 24-én este úgy elvitték, hogy 1945 március 26-án este ért haza. Akiket vele együtt elhurcoltak Szárazajtáról, azok közül nyolcan Oroszország valamely részén nyugszanak, senki nem tudja, hol. 156 napot töltött fogságban, abból hármat Sepsi­szentgyörgyön börtönben, aztán úgy került Földvárra, mint a tyúk, amelyet megfogott a róka, s nem tudta, hová viszik. Akkor ijedtek meg igazán, amikor megérkeztek, s a kapura ki volt írva románul: Jó, hogy jöttetek magyarországi foglyok. Mintegy 1500-an voltak háromszékiek. Borzasztó volt az az élet, 25 centi széles területen aludt, oldalra feküdve, kopasz föld volt a párnája és a derékalja. A mocskos tóból ittak úgy, hogy félrehajtották a faleveleket, a habot. Abban is mosakodtak. Azért haltak meg sokan, mert nem volt tisztálkodási lehetőség, nem volt étel, főleg ivóvíz. Volt, hogy egy talált cukorrépa mentette meg az életét. Kétszer szökött meg. A szászveresmarti téglagyárnál kapták el, úgy elverték, hogy alig maradt meg, s visszavitték. Egy hónapon keresztül minden nap huszonötöt kapott derékszíjjal a lábára a szökésért. Aztán másodszor sikerült. 1957-ben a magyarságáért ismét megkapta a feketelevest – mondotta Nagy Imre, aki kedvenc énekét is elfújta: Felmegyek a doberdói nagy hegyre.
Az emlékezés koszorúzással, himnuszaink eléneklésével zárult a helyszínen, majd a hídvégi református gyü­lekezeti házban kialakított emlékszobában szeretetvendégséggel folytatódott.                                                                                                                                                               Szekeres Attila

 

 

A Brassó megyei RMDSZ és a brassói magyarság képviselői, a Hídvégi Református Egyházközség,RMDSZ és a magyarság,a kis létszámú földvári magyarság, az Ürmösi Unitárius Dalárda és kísérőik,a Történelmi Vitézi Rend sepsiszentgyörgyi állománya, a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezete, a brassói ’56-ok Baráti Társasága,az EMNT és EMNP képviselői,az árapataki,a bölöni (polgármester és református lelkipásztor is) magyarság képviselői, András Pál,a bukaresti Magyar Nagykövetség első titkára,a Brassó megyei lelkipásztorok-református,evangélikus,unitárius-  és mások.

                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                 Ungvári Barna-András  lelkipásztor