Bölön, Köpec és Szárazajta után egy negyedik erdővidéki településen, Miklósváron is emléktáblát avattak tegnap a második világháború fogolytáboraiban szenvedettek, illetve elhunytak emlékére.
A Gulág–Guvpi-emlékév jegyében zajlott eseményen ezúttal is Ungvári Barna András uzoni lelkipásztor tartott vetített képes előadást, illetve mutatta be a helyieknek a kiállítást, mely számos kordokumentum által emlékezteti a jelen emberét a foglyok által átélt szenvedésekre, meghurcoltatásokra.
A kiállított iratok között volt az az újságcikk is, melyben a helybéli, 1922-ben született Tüzes György meséli el a földvári fogolytáborból való szabadulásának történetét. Az 1943-ban bevonult határvadászt a román átállás után először 1944 szeptemberében Sepsiszentgyörgyre vitték a román csendőrök, onnan került Földvárra.
„Aki átállott románnak, azt hazaengedték. Sokan átálltak…” – olvasható a visszaemlékezésben. Gyuri bácsi nem tett így, viszont többedmagával sikerült megszöknie a táborból és szerencsésen hazaérnie Miklósvárra.
Barabás Ferenc egy hasonló vallomást tett : Mind magyarázta, hogy a Barabás helyett vegyem fel a Bărbescu nevet, mert ez szebb. Azt mondja: Ha felveszed az új nevet, mehetsz haza! Mon-dom, aki magyarnak nem volt jó, az románnak sem lesz jó... A tolmács lefordította románra, s oroszra. Az orosz tiszt felállt, odajött, s vállon veregetett: Éhes vagy-e? Menj a konyhára, egyél valamit!
Miklós Péter egy másik helybéli túlélő nyilatkozata szerint : Földváron két vagy három hetet voltunk, aztán átalvittek a szomszédos Lügetre. Közben a hozzánk tartozók megtudták, hogy ott vagyunk, felkerestek, csomagot hoztak, s elmentek. Egyszer megkíséreltük a szökést. Vagy tízen voltunk. Három katona kísért ki körülbelül harmincunkat nádvágni. Vagy nyolcan próbáltunk meg elszökni. Hatnak sikerült, nekem, s még egy barátomnak nem sikerült...
A helyi római katolikus templom tornyára elhelyezett emléktáblát Ungvári Barna és Fülöp László lelkészek leplezték le.