„Ne félj, te kicsiny nyáj...” – hangzott el Lukács evangéliumának biztatása (12: 31-32). Erre a lelki biztatásra ma van a legnagyobb szükség – hangsúlyozta a lelkész. Itt és most nemcsak a lepergett félezer éves vallásos múlt megidézése kell hogy előtérbe kerüljön, hanem a következő 500 esztendő kezdeti időszaka is, amiben élünk, azért, hogy örömmel tudjunk ma is, most is ünnepelni.
Ad-e erőt Lukács biztatása az elkövetkező évtizedekben megmaradni magyarként Székföld szórványában? – hangzott el a kérdés. Csak az Úr lehet egyedüli megtartónk, ha hiszünk a Jézusi tanítás követésében, ami erőt ad a túlélésre, továbbélésre. Fülöp-Gál László árapataki református lelkipásztor köszöntötte a jelenlevőket, s miután kiszolgáltatták az Úr szent vacsoráját, a helybeli kultúrotthonba hívta híveit, hogy próbáljanak meg szórványmagyarként néhány órát örvendeni-ünnepelni.
Nehezen honosodott meg ismét a Székföldje megnevezés, pedig így nevezték ezt a vidéket évszázadokkal ezelőtt, s mint a későbbi Felső-Fehér megye egy darabkáját csatolták Háromszék vármegyéhez. Történelmi települések sorakoznak itt, s magyar lakossága megkezdte szórványsorsát élni. Székföldje (Terra Zek) a Barcaság és Háromszék közé van beékelve. II. András király adománylevelében említik 1211-ben, mint a Barcaság határvidékét. A mongolok dúlása után lakatlanná vált, és IV. Béla király sepsiszéki Bálint grófnak, Akadás fiának, a gróf Mikó család elődjének adományozta 1252-ben. Lüget, Nyáraspatak a hidvégi gróf Nemes család román jobbágyainak falvai. Ide tartozik még Előpatak, Árapatak, Erősd és Hídvég. Ebben az évben Erősdön nyitották meg a Kovászna Megye Tanácsa által kezdeményezett és szervezett negyedik magyar napot. Ezt követte az árapataki rendezvény (Hídvégen, mert módosítják a kultúrotthon központi fűtésrendszerét, az idén nem tartanak magyar napot).
Az árapataki kultúrotthonban nem maradt üres ülőhely. Nagy volt az érdeklődés, még a szomszédos erősdiek és hídvégiek is tiszteletüket tették. A műsor alatt uzoni kézművesstand kínálta készítményeit. Az ünneplőket Fülöp-Gál László köszöntötte a műsor- és rendezvényszervező Kiss Csilla Kovászna Megye Tanácsa munkatársának jelenlétében. Vallásos és gyerekdalokat mutatott be a helybeli vallásórás gyermekek énekes csoportja, Bakó Pálné Sulyánszky Antal Szent István királyról című versét szavalta, a nagyborosnyói Pakucs Etelka pedig Tordai Matyó Jertek haza című költeményét adta elő. Humorban sem volt hiány: Fülöp-Gál Hanna tanuló meglepő tehetséggel mondta el A halál és a vénasszony című magyar népmesét, Pakucs Etelka pedig a Csíki leány szolgálni ment Bukarestbe című régi székely népi történetet. A Both László vezette húsztagú zabolai Gyöngyharmat Néptáncegyüttes csíkszentdomokosi, mezőségi és szatmári táncokkal lépett színpadra. Minden résztvevőt ünnepi vacsorával kínáltak a vendégfogadók. Magyar bállal zárták az ünnepet, közreműködött István Ildikó és barátainak népi zenekara. A magyar nap sikeres szervezése a helybeli lelkész házaspár és a velük munkálkodó egyházköz­ségi tagok érdeme.                                                                                                         Szerző: Kisgyörgy Zoltán