Uzon

Román kori templomának helyére a XV. században gótikus épületet emeltek, majd magas várfallal vették körül.1819-ben részben lebontva, 1829-ben helyére a ma is álló egyszerű teremtemplomot építik.A várfal teljes lebontására 1901-ben került sor.

    A háromszéki templomvárak közül, mint azt már az előzőekben is említettük, csak igen kevés épült fel a síkvidéken áthaladó forgalmas főútvonal szomszédságában.Ezen kevesek közé tartozott a Feketeügy jobb partján elterülő Uzon, ma református templomvára.A falu korai eredetéről itt is a pápai tizedjegyzék értesít, ahol Stephanus sacerdos de Vzunt-jegyezték be.MVH.:106, 112, 133.

    1567-ben Wzom-nak, ahogy a feljegyzés is írja, 68 kapuját számolták össze, így a korabeli Háromszék egyik tekintélyes települése.SzOkl.:II.223. 1614-ben a Bethlen-féle lustrában, de késöbb is, az 1635.évi I.Rákóczi György rendeletére készített összeírás idején a lakosság döntő többsége még mindig a szabad székelyekhez tartozott.Imreh-Pataki (1979):189.Uzonból származott az a Béldi család, amelynek tagjai közül nem egy, a középkorban, de késöbb is országos tisztséget viselt.1547-ben Béldi Pál fejedelmi tábla ülnöke, aki elötte 1539. június 25-én János királytól cserébe és kárpótlásul a szentléleki kastélyt (várat) kapta Kézdiszéken, minden hozzátartozó székely és nemesi birtokkal, jogokkal együtt, mert a király kérésére a barcasági Bodolát Brassónak átengette.Trócsányi (1980):359, 361:SzOkl.:V.56.Még nagyobb tisztséget töltött be a család következő tagja, Béldi Pál (1622 körül-Isztambul, 1679 vége), aki 1649-től főasztalnok, 1655 elejétől főkirálybíró, majd 1656-tól 1657-ig kincstartó, végül 1663-tól 1676 áprilisáig, elfogatásáig főgenerális.Trócsányi (1980):26, 45.

     A múlt század közepén a falu főterén még ott állott a magas várfallal övezett templomvár, de hajdani formájára ma csupán egy fénykép, valamint szórványos leírások alapján következtethetünk.Első, román kori templomára a pápai tizedjegyzék utal.A XV. században ezt lebontották,helyére nagyobb méretű gótikus templomot építettek, amelyről később mint,,drága szépségű s ritka ékességűről” írtak.

      Ugyancsak ekkor emelhették a terméskőből felrakott magas, a templomfedél csúcsáig felérő védőfalát is, amelyről Orbán Balázs a múlt század közepén bár szűkszavúan, de így írt:,, Az ostromot látott ódon falak köridomú 250 lépés kiterjedésben körítik a templomot, s még most is 5-6 öl magasságban állanak.Orbán Balázs: 200. Ennek alapján utalhatunk a várfal védőrendszerére is.A fénykép másolaton is jól kivehető, az omladozó várfal belső-felső negyedében végighúzódó védőfolyosó és a magasságából megfelelő közönként nyíló keskeny lőrések.Szerkezete tehát azonos lehetett XV. században emelt, hasonló templomvárak védőfalaival (Sepsiszentgyörgy, Gidófalva, Zabola).

       A  templom udvara terjedelmes volt, hiszen mint azt Cserei Mihály krónikájában is feljegyezte, nemcsak a helybéliek, de rajtuk kívül még másfél száz ló és lovas is hosszabb ideig tartózkodhatott.Cserei (1983): 378.

       Az uzoni templomvárat ért ostromokról és pusztításokról a történelmi feljegyzések alapján, sokat megtudunk.Így például a XVII. század elején, pontosabban 1612 karácsonya utáni napokban Michael Weiss brassói királybíró csapataival az uzoni templomvárat megtámadta, ahogy arról Nagy Szabó Ferenc Memoriáléjában is megemlékezik:,,... a brassaiak öreg ágyukkal kijövének és megronták Uzonnak kastélyát, és megvevék a füst alatt, míg a székelységnek és a fejedelemnek hire lön benne:és felprédálák és magokat levágák s békével bémenének Brassóba és ott kótyavetyét hányának”ETA.: I. 109.

        1704-ben nagy tűzvész pusztított végug a falun, amely a templomvárra is átterjedt.Egyes följegyzések szerint a ,,drága szépségű” templom is ekkor pusztult el, védőfalai romladozott állapotban, de átvészelték a viharos eseményeket.1706-ban a Székelyföldön harcoló dévai kuruc kapitány, Csíki András és katonái ellen Háromszékre kiküldött brassói rácok megijedvén, az uzoni templomba menekültek, amelynek bár,,kőkerítése azelőtt régen hosszan egy darabig leomlott vala, azon a törésen beszeladának, és a templomból székeket hordván ki, a törést hamar becsinálák, (...) s ki kezdenek puskázni a kurucokra”.A leírás így folytatódik: ,,A kurucok körülszállák a templom kerítésit, hogy kiéheztessék a labancokot, két éjszaka s egy nap étlen-itlan magok, lovok ott nyomorgának, s már fel kell vala adni magokot, de a brassai commendáns megértvén a dolgokot, kétszáz muskotélyossal s kéttábori torockkal estvefelé Brassóból kiindula, s hajnalban érkezvén Uzonhoz, a kurucok, az eb fiai elszaladának, a rácok kiszabadulván a commendánsal együtt békivel visszajövének.” Cserei(1983): 378.

         1710-ben a Rákóczi-szabadságharc befejezésének évében, amikor a ,,háboruság s fegyverzörgések csendesedvén, és a lakosok rész szerint haza telepedtek”, kezdtek hozzá a ,,teljességgel elpusztult” templom ujjá építéséhez.SzOkl.:VII. 127.Sokáig e templom s kerítő várfala sem állhatott, mert az 1738., majd az 1802. évi földrengés igen megrongálta.Közékori templomát 1819-ben tovább bontották, helyére végül (1829) a ma is álló épületet emelték.1842-1844 között harangtornyát állították helyre.A romba dőlt várfal teljes lebontására végül is 1901-ben kerültsor.

         A súlyos anyagi és fizikai erőt igénylő építkezések elsősorban a falunak jelentettek gondot, bár segítették azt a tehetősebb családok is.Feljegyzések szólnak például Béldi Pál főgenerálisról és felesége, Vitéz Zsuzsannáról, aki maga is fényűző és pompaszerető asszony hírében állott, s akiről az egyházi jegyzőkönyv következőket írja : „ 1657. Hoc anno. Istenhez való szeretetböl az úr asztalára a nagyságos asszony Béldi Pálné asszonyom adott egy abroszt, reczével és sárga selyemmel varottat. Egy ládát is, melyben az ecclesia egyetmását szokták tartani.”

A Béldi családon kívül minden valószínűséggel mások is mecénáskodhattak az uzoni templomvárnál hiszem e korban nemcsak a főnemesek, hanem a tehetösebb vagyonosabb családok is adományoztak külömböző összegeket, javakat, közösségi dolgokra. Az uzni templomba meccénásai között jó számmal akadtak még a szomszédes településekről is, mint a bodoki Mikesek, a sepsiszentgyörgyi Daczók, a kézdiszentléleki Aporok, akiket külümböző szálak fűztek  az uzoni egyházhoz.

Tüdős S. Kinga : Háromszéki templomvárak  alapján.

A templom régi harangjai eltűntek,viszont tudunk arról, hogy az első világháború idején, az egyik harangot elviszik, s ugyanúgy a második világháború idején a régebbi második harangot is elviszik,azaz ledobják a toronyból és úgy viszik el.. A jelenlegi nagyobbik harang 339 kg-ot nyom, 1970-ben készült,”Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak. Az uzoni ref.hívek adománya1970” felirattal van ellátva. A kissebbik valamivel régebbi, 1922-ben készült, 260 kg-os, “Készült az uzoni református hívők áldozatkészségéből 1922-ben. Hálás köszönet Barti Mihály és neje Szász Rózália nemes adakozóknak” felirattal.

A templomkert az évszázadok során ősi temetkezési helyként szolgált, többek között itt található Kisgalambfalvi Vékás József (1829-1848) és felesége sírhantja is.A templom orgonája 1911-ben készült, a virágmintás padok pedig a zabolai (1772) és a mátisfalvi (1802) padmellvédekkel egykorúak. A szószéket 1911-ben építették, felirata:”EXII Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját”, terítőjét pedig az uzoni ref. nők készítették és adományozták 1959-ben. Felirata:”A szeretet soha el nem fogy1959.”