Mibe kerül a fúvósmuzsika?

— Az uzoni ember már nem élhet muzsikaszó nélkül — mondja egy olyan helybeli tömbházlakó, akinek ablaka a műemlék Pünkösti-kúriára nyílik. Kellemes hallani, amint a fúvószenekar próbál. Különösen szép, amikor már összejátsszák a frissen tanult számot. Úgy szeretem, hogy akkor is hallom a zenekar hangját, ha nem zenélnek. Nálunk már nincs is ünnep fúvósmuzsika nélkül. Csodálkozik egy-egy magyarországi, aki ide jön: itt van fúvószenekar?

Az említett udvarház az Atlantis Fúvós Egyesület székhelye. Külön ifjúsági és külön gyerekzenekart foglalkoztatnak, mindkettőnek huszonöt tagja van. Utóbbi — Szabó Margit iskolaigazgató és Ugron Ernő karmester-zenetanár érdemeként — a sepsiszentgyörgyi Népművészeti Iskola Uzonba kihelyezett osztályaként működik. Másfél katedrán díjmentesen tanítja a zeneelméletet a Rónai Antal-díjas karmester, Ugron Ernő, a Romániai Magyar Dalos Szövetség tagja, valamint — fizetés ellenében — rézfúvóst, klarinétot és fuvolát három olyan fiatal, aki Uzonban kezdte zenészi pályafutását, és jelenleg a zeneművészeti főiskolán tanul. Az ifjúsági zenekart a zene iránti vonzalom és szeretet működteti, mert munkájukért semmilyen anyagi juttatásban nem ré­szsülnek. S még ezzel sincs vége a számbavételnek, mert Ugron Ernő és lánya, Kinga gondoskodott arról, hogy legyen Uzonban művészi toldaléka-kiegészítője a ,,parádés műfajnak", a tizenhat tagú ifjúsági és a húsztagú gyerek-mazsorettcsoport, amelynek kecses és szemet gyönyörködtető játékában a háromszéki falunapok alkalmával nemegyszer gyönyörködött a közönség.

— A fentiek hallatán elképzelhető, hogy állandó anyagi nehézséggel küzd az egyesület. Hogyan tudja ezeket megoldani, áthidalni? — kérdeztük Ugron Ernő karmestert.

— Vidéki fellépéseinket megfizetik, és ha fúvóstalálkozókon kell részt vennünk, a szállítás költségeiben kisegít bennünket a helyi tanács. Ebből kell gazdálkodnunk. A nagy baj az, hogy állandó jelleggel kellene cserélni a hangszereket. Nálam szent a jelszó: ,,rosszul csinálni nem szabad!" Így aztán állandóan keresem a szponzorokat. Legutóbb a helyben működő, brassói illetőségű aszfaltszállító vállalat román igazgatója segített. 3500 eurót utalt át a tanácsnak, s abból vettünk nagydobot, réztányérokat, két trombitát, egy szárnykürtöt, egy mélyszárnykürtöt, három klarinétot és két fuvolát. Néhány apróságot az egyesület pénzéből is tudtam venni. A nagyobb hangszerek méregdrágák. A mazsorettruhákat családi szinten gyártjuk kalákában. Én szabom, mások varrják. Négy rend ruhánk van. Megvesszük az anyagot, s megspóroljuk a ráfordított munkát. Ruháról kell gondoskodnunk a gyerekzenekar számára is. Kellene egy rend fehér ing. A kicsikkel már felléptünk a Szent György-napokon. Olyan az ember, hogy benéz a szomszéd udvarára is: Kiss József zágoni polgármester teljesen új felszerelést vett az ottani gyerekzenekarnak. Nem tudom, miből, de van! Csíkdánfalván vadonatúj hangszerekkel láttam játszani a harmincöt tagú karcfalvi gyerekzenekart. Olyan falu is akad Csíkban, ahol az erdő-közbirtokosság felvállalta a zenekar fenntartását. Hadd ne említsem a szépen öltözött és jó hangszerekkel ellátott rétyieket. Egy zenekar a falué, nem a karmesteré!

Művészet a semmiből

Nincs olyan helybeli kiállítás, ahol ne szerepelnének a matuzsálemi kort megért uzoni Páljános (Béres) Ilonka kukoricahéjból készített használati tárgyai: lábsúrolók, házicipők, kenyereskosarak, de falikárpitok és babák is. Ilonka néni még annak a nemzedéknek a képviselője, amelyet 1941—43 között a magyar iparművészet oktatására — többnyire egyházi vonalon — kiküldött mesterek tanítottak helyben. Amikor már jól belegyakorolta a mesterséget, szerre meghívták oktatónak a falusi egyházközségek nőszövetségei. Fényképeket mutatott az uzoni, oltszemi csoportról, melyet ő tanított meg a csuhéfonásra, de egy hónapos tanfolyamra még Kézdicsomortánba, Nyujtódra is eljutott. Csakhogy a háromszéki székely nem használja a csuhé kifejezést, inkább törökbúzalapinak, csuszalapinak nevezi. Az eredetileg huszárkaszárnyának épült félkörös, boltívsoros Páljános-házban beszélgettünk, nézegettük munkáit, s ígértük, hogy vevőt is hozunk majd. Ilonka hosszú laskát készített a húslevesbe, s elmondta, hogy a Fennvaló az egész famíliát megáldotta tehetséggel. Páljános Adolf (1928—1996), a férje például tehetséges vasműves volt, jól menő lakatosműhely tulajdonosa, nem egy veretes, vasvirágos munka őrzi emlékét Sepsiszentgyörgyön is. Ő készítette a Mihai Viteazul-szoborcsoport melletti állólámpákat, az IAME-üzem vasdekorációit. Ebből a családból származott a bikfalvi Páljános József tanító, aki megírta a falu történetét, és még távcsövet is készített. Ilonka néni Zoli fia hozzáfűzte: kevés a Páljános nevű Háromszéken, egy ága a családnak Csernátonban él.

— Van-e utánpótlás, Ilonka? Van még kedve dolgozni?

— A baj az, hogy van néhány fiatal, aki elleste tőlem ezt a mesterséget, de az nem elég. Hévvel, szorgalommal kell azt olyan fokon művelni, hogy a semmiből művészetté váljék, s hogy emellett anyagi haszna is legyen. Újabban mosószerrel fehérítem a lapit, hogy jobban-szebben, fehérebben mutasson a fonat. Kiálltam a kapuba, s egy magyarországi csoport sokat megvásárolt tőlem, szert tettem egy kicsi román pénzre. Szeretek ezzel dolgozni, pedig mostanában nem érzem jól magam, de ni: ma is két kenyereskast megfontam.

,,Páljános Ilona csuhéfonónak, az ezredforduló nemzetközi kiállítás résztvevőjének. Budapest, Iparművészeti Múzeum. 2001 május 4. Gergely Imre, a Magyar Kézművességért Alapítvány titkára" — olvassuk a bekeretezett díszoklevélen a szoba falán. Lám-lám, ha késve is, de elérkezett a legmagasabb fórum kitüntetése, mert az Üllői úti díszes múzeumépületben nem akárkinek őrzik keze munkáját. Jól ráérzett dr. Ráduly István uzoni polgármester annak a szükségességére, hogy valamiképp falumúzeumot szervezzen Uzonban, s ott helye legyen a hely- és egyháztörténeti dokumentumoknak, a fa- és a laborfalvi csontfaragás művészetének, az uzoni egyházgondnok, Szabó Imre vasművesmunkáinak, nem kevésbé az Ilonka néni keze alól kikerülő fonatoknak.

Megtudjuk az eklézsia honlapjáról

Bekopogtattunk a polgármesteri hivatalba is. Megtudtuk, hogy javában folyik Alsó-Háromszéken a szemes gabonák aratása, és hogy ez az esztendő sem volt rossz a hektárhozamot illetően. Kinek tetszik, kinek nem, de az újraválasztott uzoni polgármester rendületlenül folytatja a földparcellák újbóli felmérését. Végleges képet csak akkor fognak látni, amikor az egész község térképen lesz — mondták. Kétirányú a földosztásban érdekeltek elégedetlensége: nem nézik jó szemmel azok, akiknek nevén több földet találtak, mint amennyire joguk van, de azok sem, akik még jussukat várják. ,,Jó ok a földmérés a polgármester számára, hogy halogassa a visszamérést — mondták. — A jó kifogás sosem rossz!"

Dr. Ráduly István polgármester — kihasználva a folytonosság előnyeit —, miközben újíttatja a csatornarendszert, építi-bővítteti az ivóvízhálózatot, épül-szépül a szabadidőközpont, pénzügyi ellenőrök előtt kell igazolnia magát, hisz majdnem minden második-harmadik hónapban feljelentést kell tisztáznia, s mint mondja, valamennyi egy kéz alól kikerült rosszindulatú, alaptalan, álnév alatt készült. ,,Időrablás ez — mondta —, mert eddig egyik sem végződött bűnügyi eljárással. Az igazságra oly éhes feljelentő pedig nem meri felfedni kilétét. Mert minden faluban építtettem gyermekparkot (van, ahol iskolai játszóteret is), még Tolna testvérvárosunknak is adományképpen. Feljelentettek, hogy az épületfa a községi erdőből való, és lopott" — említett egy példát a sok közül Ráduly. ,,Annyira természetes, hogy a helyi tanács jóváhagyásával ezt megtehettem, hivatalosan, vámot lefizetve kivihettem" — mondta. ,,Szép adomány volt. Ha erre sincs hatalma egy tanácsnak, nekem, akkor mire?"