Nagy János hídvégi református lelkész házigazdai minőségben köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően a főszónok, Ungvári Barna András uzoni lelkipásztor, a Sepsi Református Egyházmegye főjegyzője, az emlékhely ötletgazdája, megteremtője jelezte, idéntől a fogolytábor túlélőiről emlékezik meg. Ezúttal a Csíkszerdában élő Ivás Istvánról beszélt, aki Az utolsó székely határőrök című könyvében leírta a haláltábor borzalmait. Bálint László brassó-gyárvárosi református lelkipásztor, címzetes esperes a feldobolyi Bacsó Lajos visszaemlékezéseiből idézett. Akkoriban a foglyoknak felajánlották, ha áttérnek román vallásra, hazaengedik, ám ők azt válaszolták: magyarok vagyunk, magyarnak születtünk, s azok is maradunk. Koszta István krizbai evangélikus lelkész egyik elődjére emlékezett: 1943 karácsonyán Máthé János az őrök megvesztegetésével meleg ételt vitt a táborba, és úrvacsorát osztott a magyar és német foglyoknak.

Mihály János brassó-bolonyai római katolikus káplán áhítata után Szász Ferenc brassó-újvárosi unitárius lelkipásztor mondott imát, majd a magyar és székely himnusz eléneklése között megkoszorúzták az emlékművet. Elsőként a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége nevében Alföldi László, majd RMDSZ-szervezetek, egyházak és volt politikai foglyok szövetségeinek képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit és virágait. Ezt követően szeretetvendégség volt a hidvégi református gyülekezeti házban kialakított emlékszobában.