A jövőnek építettek (Iskolaavatás Uzonban)
Igazi közösségi ünneppel nyitottak idén az uzoni falunapok: a községközpont korszerű iskolát avatott, és ezen az eseményen nem csak a helybeliek öregje-fiatalja, hanem a szomszédos települések küldöttsége is megjelent.
A feszes díszöltözetekben meghatott, izgatott, mosolygó arcokat lehetett látni mindenütt, és a hangulatot jelzi, hogy délben együtt ültek le ebédelni a hivatalos személyek és egyszerű nézők. Volt, aminek örvendeni: ötévi munka után szép, tágas, az utolsó szegig felújított épületbe költözhetnek a gyermekek. A hatvanas években épített, Tatrangi Sándor nevét viselő iskolát hőközponttal látták el, tetőterét is beépítették, és ettől kezdve kilenc, újdonatúj bútorzattal berendezett teremben folyik majd az oktatás. Az intézmény jelmondata: megújulni a gyökerekből, hagyományokból.
A délelőtti időpont dacára zsúfolásig megtelt tegnap a kultúrotthon: aki tudott, mindenki eljött a nyitó rendezvényre is. Elsőként Ráduly István polgármester üdvözölte a megvalósítást, megköszönte a tanfelügyelőség és az önkormányzat támogatását, a pedagógusok kitartását, a szülők türelmét: harcolni kellett, de megérte — mondotta. Szabó Margit iskolaigazgató felsorolta a munkálatokat, a pénzforrásokat (pályázat, EU-alapok, Világbank, állami és önkormányzati hozzájárulás, utóbbi az összköltség 30 százaléka, azaz egymillió lej), említette a nehézségeket, és felhívta a figyelmet arra, hogy a több híres embert is adó uzoni iskola 361 éves múltra tekint vissza; ma is erős alapokon áll, a templom és a községháza között, hármas egységben.
Miloslav Dermisek aligazgató románul is köszöntötte a jelenlevőket, majd Farkas Csaba tanfelügyelő tolmácsolta a szakmai felsőbbség elégedettségét, Demeter János, a megyei tanács elnökhelyettese pedig annak az örömének adott hangot, hogy a hét-nyolc évvel ezelőtti helyzethez képest valós összefogást, közösségi szellemet és ennek megfelelő eredményeket tapasztalhat Uzonban a látogató. Széplaki Károly nyugalmazott iskolaigazgató levélben emlékeztetett a rosszabb időkre (volt, amikor öt különböző épületben tanítottak), és arra, hogy itt azért mindig élénk tevékenység folyt, országos hírű szabadegyetem előadói, felkészült tanárok, lelki megerősítést szolgáló lelkipásztorok tartották ébren a szellemiek iránti érdeklődést.
A műsort a kisebb és nagyobb diákok szolgáltatták rövid, de jól kidolgozott és begyakorolt fellépésekkel: énekeltek, szavaltak, táncoltak, és igen-igen nagy tapsot arattak; külön összeállítást mutatott be a román tagozat. Ezután vonult mindenki a felvirágozott, városi szemmel csak irigyelhető méretű iskolaudvarra, ahol Ungvári Barna-András református lelkipásztor lelki épülésre buzdított; az áldás és a közösen elmormolt miatyánk után Farkas Csaba és Ráduly István elvágta a szalagot. Bent különféle kiállításokat szerveztek erre az alkalomra: gyermekek munkáiból (tematikus plakátokból és makettekből), de volt néprajzterem is (pár évtizede még használatban levő tárgyakból), máshol a községhez tartozó falvak diákjai mutatkoztak be, a folyosókat pedig irodalmi nagyságok, illetve a vidék épített örökségét felmutató fényképek színesítették. Az uzoni iskolában jelenleg 254 gyermek tanul, ötödiktől nyolcadikig a szomszédos falvakból is ide ingáznak a legtöbben. Készül is az intézmény monográfiája — árulta el Ambrus Anna tanárnő, akinek a tavaly decemberben saját költségén kiadott falutörténetéből már alig maradt néhány példány a tegnapi bemutatóra. A könyv a kezdetektől napjainkig az élet minden területét próbálja felölelni a mindennapoktól az ünnepekig, és meg is töltötte érdeklődőkkel a könyvtárat, dacára annak, hogy sokan olvasták már. De ezzel még nem merült ki a művelődési kínálat: délután Kányádi Sándor verseinek tapsolhattak a betérők, este pedig a bodoki fiataloknak, akik Tamási Áron Énekes madár című darabjával örvendeztették meg az uzoni közönséget.
Demeter J.Ildikó